A Kenyér Világnapjára /október 16/ készülve, lehetőségünk nyílt ellátogatni az Ajkai Kenyérgyárba.
Óvodánktól busszal érkeztünk a helyszínre. Imádták a közös buszozást, vidáman beszélgettek, nevetgéltek, figyelték, az ablakból eléjük táruló tájat. Rövid séta után a kapuhoz érve már éreztük a frissen sült kenyér illatát. Ide jó lesz bemenni -mondták. Benkő István üzemvezető szeretettel fogadott minket, végigvezetett az üzemen, türelmesen elmagyarázott mindent.
A dolgozók örömmel mutatták meg a munkafázisokat. Ismerkedhettünk a lisztekkel, a méréssel, gépi dagasztással, láthatták a formázást, kemencébe vetést, sülést, figyelhették hogyan haladnak a kisült kenyerek a futószalagon. Nagyokat nevettek, mert a hosszúkás kenyerek szépen legördültek, de gömbölyűek vidáman bukfencezve átgurultak a többin.
Bár a kicsik, alig érték fel a formázó asztalt, annyira dolgoztak a tésztával, még a nyelvük is kilógott. A nagyobbak már a látott
technikákkal igyekeztek gömbölyíteni, sodorni, fonni. Öröm volt nézni, milyen jó étvággyal ették, a langyos kifliket, -egy egészet! Nagyon büszkék voltunk rájuk, mert érdeklődők, és szófogadók voltak végig, betartották a megbeszélt szabályokat-ami nagyon fontos volt, hiszen közlekedtünk, és egy nagy üzemben jártunk-keltünk. Sok-sok új ismerettel, és egy nagyon jó kis élménnyel lettek
gazdagabbak. A látogatás hozzásegítette őket, a munka fontosságának megértéséhez, a munka iránti tisztelet alakításához és
eredményének megbecsüléséhez.
Nagyné Kovács Violetta
óvodapedagógus
