Ha november, akkor a népi hagyományok felelevenítése, megőrzése előtérbe kerül /Márton nap Árpád-házi Erzsébet legendás élete, András nap/. Mi úgy gondoltuk, hogy az idei Márton napunkat összekötjük az egészséges ételek, az egészség megóvása, a természet gyógyító erejének ismertetésével, fenntartásával. Ezért a hónap eleje a felkészülés, szervezés, kutakodás (gyermekekkel, szülőkkel) jegyében telt.
Egész héten barkácsoltunk, termeket, folyosót díszítettünk, lámpásokat készítettünk. A gyerekek a délelőttök folyamán többször hallották a „libás” vicces mondókákat, először a felnőtt által előadott dalokat, később CD segítségével színesítettük azt.
Közben interneten, könyvekből kutakodtunk kolléganőmmel a természetes gyógyerők felfedezésében. Plakátot készítettünk a gyermekekkel, a gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények képével. Nemcsak csoportosították azokat, hanem ragasztás közben az is kiderült, hogy néhányuk nagy tudással rendelkezik a vitaminokról. Sajnos az is kiderült, hogy nem ismerik a hagyományos magyar zöldségeinket (karfiol, karalábé, petrezselyem, fekete retek…) A gyümölcsök közül a nálunk nem honos banánt, narancsot ismerik, de a naspolyát, birs almát, szelíd gesztenyét, mandulát nem.
November 16-án csatlakoztunk egy országos kezdeményezéshez: „Mézes reggeli”, a kóstolóhoz egy méhésztől kaptuk a mézet, amit kekszre csurgattunk, így kínáltunk. Itt is kiderült, hogy néhányan az igazi méz intenzív illatával és ízével itt találkozott először.
Egy nap elmentünk csipkebogyót szedni, belőle teát készítettünk és a lekvár jótékony hatását is megismertük.
A „ludas” napunkat elneveztük „Egészséges” Márton napnak és meghívtuk a szülőket, az óvodavezetőinket, a városrész képviselőét és a volt óvó néniket. Detti néninek külön köszönjük a menta, citromfű teák, az aszalt alma és körte kóstolóját.
A délelőtt folyamán a gyermekekkel közösen készítettük el a gyümölcssalátát és a csipkebogyó teát. A szülők sütőtököt, kölesgolyót, sárgarépasütit, tofu falatkákat készítettek, hogy a terített asztalunk minél változatosabb lehessen. Persze elengedhetetlen volt a libazsíros kenyér, amit hagymával, paprikával és paradicsommal
ízesítettük.
Délután fél négytől barkácsolásra hívtuk a szülőket, készültek a libák és a „libagége” tésztanyakláncok, karkötők. Majd gyógynövények, gyógyteák rövid ismertetése következett, melyben fő hangsúlyt kapott a példamutatás, az új ízek elfogadása, a változatos étkezésre való törekvés. A szülők örömmel vették a segítségként készült Receptfüzetet és tájékoztató anyagokat.
Utána a gyermekek játékos műsort adtak elő, a maguk készítette libabábokkal. A dramatizálás, a tánc vidám pillanatokat okozott kicsinek és nagynak egyaránt. A kóstolás és falatozás oldott családi hangulatban telt, a beszélgetések, ismerkedések jól alakultak. Lassan beesteledett és készülődtünk a lámpás felvonulásra. Látványos volt a forgalmat is megállító kis csapat, a menetelés közbeni énekléssel. A Borbála szobornál megpihenve Mariann néni mesélt Szent Borbáláról a bányászok védőszentjéről. A Padragi szénbányában is sok bányász vesztette életét, bányásznapkor is megemlékeznek a hősökről. A lámpások nemcsak a Márton püspök megtalálásának jelképe, hanem a bányászok munkaeszköze is.
Fáradtan, de élményekkel gazdagodva mentünk haza. Örömmel töltött el bennünket, hogy nagyon sokan voltak velünk, így erősítve
az szülő-óvoda kapcsolatát.
Drahó Ernőné óvodapedagógus
