Mindannyiunk számára fontos, hogy gyermekeink közelebb kerüljenek a természethez. Eddig is komoly feladat volt, hogy a városban élő kiscsikkel megismertessük, és megszerettessük a körülöttünk levő erdőket, mezőket, állatokat, növényeket. Az utóbbi időben a klímaváltozás okozta környezetváltozás az urbanizáció miatti környezeti károk tudatosítása még nagyobb felelősséget ró az idősebb generációra, hogy gyermekeinkben tudatosítsuk környezetünk védelmének fontosságát.
Ennek szellemében mentünk a Parkerdőbe a Viola és a Napraforgó csoport óvodásaival, hogy megnézzük, a kora őszi erdő milyen meglepetéseket tartogat számunkra. A két csapat autóbusszal érkezett a VERGA Rt. Hubertusz vendégházához, ahol Brigi néni fogadta a gyerekeket. Elsőnek a Viola csoport indult el, hogy meghódítsa a magaslatot, és közben sok mindent megtudjon az erdő életéről. Először egy kis hídon keltünk át a patak fölött. Itt megnézhettük, hogy az akkor alig csörgedező csermely milyen széles patakká tud változni, egy-egy nagyobb eső és hóolvadás idején. Láthattuk hogyan halmozta fel a víz a nagyobb faágakat és épített belőlük egy gátat, amit aztán a víz kénytelen volt megkerülni, és azokat a nagyobb köveket is, amiket bizony nem tudtunk felemelni, de a patak ereje mégis elsodorta valahonnan. Kis leveleket tettünk a vízre, hogy meglássuk, merre viszi őket az áramlás. A hídnál bevártuk a Napraforgó csoportot és együtt indultunk a hegyre.
Útközben megnéztük a kihelyezett ismertető táblákat, amelyek az erdőben élő állatokat, növényeket mutatták be nekünk. Gyűjtöttünk faleveleket, terméseket, megnéztük a bokrok, fák ágait, nyomokat kerestünk, és megpróbáltunk csendben lenni, hogy halljuk a fák susogását, a madarak énekét és az erdő neszeit. A kaptató tetején egy nagy tisztás várt minket. Itt leültünk a kivágott fatörzsekre és megettük a
magunkkal hozott elemózsiát. Volt idő egy kis futkározásra, fogócskára, a napon üldögélésre, és sok-sok kérdést tettünk fel Brigi néninek az erdőről és az állatokról. Meglepetés is várt minket. Megleshettük a manók lakhelyét egy öreg fa odvában. Persze ők nem voltak otthon, mert mint tudjuk a manók nagyon félős jószágok, nem szeretik a vendégeket és a zajokat, így aztán mire a gyerek odaértek, szépen elillantak
a fák és bokrok közé.
Mindenki hozott haza kincseket, ki a zsebében, táskájában néhány termést, falevelet, ki csak a fejecskéjében a szép élményeket. Reméljük, máskor is lesz alkalmunk megnézni az erdőt, és még többet megtudni a körülöttünk levő természetről. Brigi néninek pedig köszönjük a sok ismeretet, amit átadott.
Csepi Anikó óvodapedagógus
